A.
Bárhogy is fájt, felbukkantál
újra
Hiába mondtam: "Vége lett..."
Karomban hátad
És dúlva-fúlva
Megint, örökké védelek.
Annyiszor húztam vállaim
Íjba,
konokul állítva
"Nem kellesz!"
Most mégis egyként
fonódunk gúzsba,
büntetésünk
a hajnal lesz.
Tudom, hogy használsz majd
megint s megint,
Villantod híres mosolyod...
Aztán, a szívemet
-Szokás szerint-
Egy jó sötét sarokba eldobod.
...
Roppanok lassan a holtsúly
Alatt,
mit egyesek úgy hívnak, szerelem...
Testem mégis a Tiédbe kap
s egyre azt üvölti:
Szeretem!
130415
Gratulálok!