Öt nap: csupán ennyi a boldogság...

Néma csöndben létezni, sodródni a világgal,
Könnyek nélkül hosszan szembenézni a magánnyal.
Ez volt a sors, az elmúlasztott élet,
remélni és álmodni? Talán már sohasem lehet.

Egy-egy mondatból a tömegben meghallani valakit,
kockáztatni, s hagyni, az élet majd alakít valamit.
Mellette megtalálni a nem várt újat, érdekeset,
az idő elhozhatta-e a régóta várt kellemeset...?

Öt nap. Csupán ennyi a boldogság.
A napok után semmit sem érezni, bolondság.
Eljöhet majd a fájdalmas búcsú ideje,
de lélekben én most is, most is ott vagyok vele...