Öltöztess le,teljesen meztelenre...
Nézegess egy kicsit, szemléld meg minden centiméterem,
Aztán...hagyj ott, mert már láttál, ismersz...és így már annyira nem is tetszem.
Csak hagyj ott... meztelenül...tépelődni, hogy vajon miért mentél el, -nélkülem-
Pedig annyira bizonygattad mennyire vágysz rám...hogy kell neked mindenem.
Így....így vagyok...tökéletes, szép, aranyos, ártatlan...
Hogy hófehér szárnyú angyalt látok hollófekete árnyakban,
Azt mondtad így szeretsz.. ilyen naivan, butuskán...
Most mégis itt hagysz, meztelenül; könnyedén átlibbensz ezen a kicsi szobán
És kilépsz...azzal sem fáradsz, hogy bezárd az ajtót magad után, nem azért, hogy más ne lásson, csak hideg van...
Kint vihar dúl, bennem te....ahogy újra magamra kell öltenem azt a maskarát...mert a szívem már zsibbad
A hidegedtől...ahogy végig simítottad a bőröm, cirógattál.. és én úgy doromboltam volna neked, mint a macskád, akire mindig féltékeny voltam,
De.. mire belekezdtem... csak az árnyad játszott velem.. azt hiszem... szép lassan belebolondultam
A játékodba, most beleőrülök a hiányodba és a keserű megaláztatásba... hogy egyedül hagytál, meztelenül, mert már nem tetszem,
Vagy lehet.. igazából sosem tetszettem, csak valahogy be kellett piszkolnod a lelkem...
Ennek ez volt a legegyszerűbb módja... játszol velem, szépen levetkőztetsz
És hagyod, hogy beléd pusztuljak... mert én azt hittem te más vagy és tényleg szeretsz.