Némán beszélnek az ajkak.
Az ujjak az asztalon dobolnak.
A szemek egy pontra merednek.
A gondolatok megfeszülnek.
Nézem, ahogy meghalnak a percek.
Lassan távolodik egy érzés.
Hallom, mert egyre hangosabbak a miértek,
de mi ez a folyton néma kísértés?
Így talál mindig az éjszaka,
nehéz titkokat suttogva
az üres szobának.
Már nem tudom, hogy kihez beszélek -
hozzád vagy magamhoz.
Dobbant a szívem – ez jó, még élek.
Kicsit várok, az idő választ hoz
minden rohadt kérdésemre!
De vajon mit felelek a feleletre?
Tudom már most…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-30
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-04-28
|
Novella
Kicsit erőszakosnak tűnhet a sztori, de nem az. Valójában mindenki beleegyezésével történik,...
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?