Némán beszélnek az ajkak.
Az ujjak az asztalon dobolnak.
A szemek egy pontra merednek.
A gondolatok megfeszülnek.
Nézem, ahogy meghalnak a percek.
Lassan távolodik egy érzés.
Hallom, mert egyre hangosabbak a miértek,
de mi ez a folyton néma kísértés?
Így talál mindig az éjszaka,
nehéz titkokat suttogva
az üres szobának.
Már nem tudom, hogy kihez beszélek -
hozzád vagy magamhoz.
Dobbant a szívem – ez jó, még élek.
Kicsit várok, az idő választ hoz
minden rohadt kérdésemre!
De vajon mit felelek a feleletre?
Tudom már most…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Szakállas:
Jól összefoglaltad egyfajta ki...
2025-04-03 08:07
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?