Könnyezett ágyamon bús éjszakákon át
Simogatta lázas kisfia homlokát
Elolvadó tél után vidám tavasszal
Együtt nevetett, ölében egy kamasszal
Nem tudom, hogy merre mész,
Nem tudom, most merre jársz
Vánszorgott a tavasz a szűkös szobában
Szárnyalni vágytam és izgalomra, nyárra
Mint a szél, a fecske, a fény, s mindenki más
S ha megnőtt a szárnyam, mért lennék hibás
Nem tudom, hogy merre mész,
Nem tudom, most merre jársz
Barátok jöttek és néha elmaradtak
Mint ki Balaton éjbe fúlt a halaknak
Legjobb úszó, bár mégsem öt centis vízben
Mitől e furcsa vég, azóta sem értem
Nem tudom, hogy merre mész,
Nem tudom, most merre jársz
Néha én ülök lázas ágyak peremén
És már nem elég úgy számolni: Te meg én
Aki eddig óvott, lépteim izgulta
Haja ősz, vára a rétesszagú konyha
Nem tudom, hogy merre mész,
Nem tudom, most merre jársz
„Csak unokáimat szeretném meglátni!”
Neki teljesült, velem történhet bármi,
De unokáimat szeretném még látni,
Mert olyan jó dolog valakikre várni
Nem tudom, most merre menjek
Nem tudom, most merre járok