Könnyektől fátyolos a szemem,
üvöltenék, de nem tehetem.
Így kiadom magamból
sírva csendesen,
azt a fájdalmat,
ami leláncolja lelkem.
Párnámba temetem arcom,
álomba sírom magam.
Reggeltől már minden
rutinszerűen megy.
Mosolygós álarcom
magam elé tartom,
minden nap ezt
a szerepet játszom,
hogy ne lássa senki,
ahogy a magány kínoz.
Boldogságról álmodom,
de a valóságban
nap mint nap
csak kínlódom.
Vajon meddig tart ez még?
Ez az egyedüllét?
Mikor tudok már végre
őszintén mosolyogni,
az örömtől ragyogni?
Mindig ugyanezek a kérdések,
de választ nem ad senki sem.
Kezdek már belefáradni,
talán jobb lenne feladni.
Nem kéne kergetnem
a boldogságot,
csak hagyni, hogy
egyszer csak rám találjon.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
rpeter:
Köszönöm a segítséget, ehhez m...
2025-07-17 15:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szeretni szabadon,
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
Tetszett a versed.