Nem hittem volna, hogy rámtalálsz a sötétségben,
S lelkem világa elé örökre fényt borítasz,
Egy pillanatig azt hittem, elvesztem a kétségben,
S hogy, a távolság miatt magadtól eltaszítasz.
Nem hittem volna, hogy eljössz értem,
S hogy érzelmekkel eltéped szívem láncát,
Tudom többé már a bánatot nem érzem,
Hisz szívem most járja el a boldogság táncát.
Nem hittem volna, hogy lesz egy szív mely értem ég,
S úgy vágyik szerelmemre, mint egy lehetetlen csodára,
Mikor szívem szívedhez sietett, éreztem itt a vég,
S örökké emlékezni fogok szerelmünk daloló hangjára.
2007. május 1.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
2025-06-13
|
Horror
A fiúk merevedése és a lányok nedvesedése jelezte, hogy a kezdeti sokk ellenére nincs ellenükre...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások