Nem hittem volna, hogy rámtalálsz a sötétségben,
S lelkem világa elé örökre fényt borítasz,
Egy pillanatig azt hittem, elvesztem a kétségben,
S hogy, a távolság miatt magadtól eltaszítasz.
Nem hittem volna, hogy eljössz értem,
S hogy érzelmekkel eltéped szívem láncát,
Tudom többé már a bánatot nem érzem,
Hisz szívem most járja el a boldogság táncát.
Nem hittem volna, hogy lesz egy szív mely értem ég,
S úgy vágyik szerelmemre, mint egy lehetetlen csodára,
Mikor szívem szívedhez sietett, éreztem itt a vég,
S örökké emlékezni fogok szerelmünk daloló hangjára.
2007. május 1.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?