nem értem...

Nem értem miért, és hogy van ez velem,
Ha sosem voltál enyém, hiányod mért érezhetem?

Miért vagyok bölcs egyik percben, és hová tűnik el?
A józanész, a hitem, az erkölcs, már rég nem érdekel.

Nem fékez se tartás, se erény, vagy szégyenem,
Új erők küzdenek gyarló lényemen.

Asszony szerelme bűnösebb, pusztítóbb veszély
Ki győzheti, ha életre kel a tomboló szeszély?

Vagy szenvedély ez? Örökké tartó zárt lakat?
Oldozzon fel, ki rám rakta e kedves láncokat!

Kiáltok Hozzád, - tudom - elkéstem nagyon,
Könyörgöm, add magad! S én elfogadom.

Ne fossz meg attól, ami vagy, és amik lehetünk!
Már csak egyetlen perc maradt, s tovaszáll életünk.

Kétszer nem követhetünk el egyetlen hibát!
Nem lehet! Nem tudok! Nem gondolni Rád!

Üvöltheted, hogy tűnjek el, de nem fogok!
Amíg ezt érzem, addig jó! Élni csak így tudok.