Napisten

A szívemben egy kis virág növekszik, napról napra szebb lesz,
Ezt a soha el nem hervadó virágot kaptam én Tőled.

Lelked érintése, amit a lemenő nap burkol fénybe
Talán pokolra juttat, de lehet, felemel az égbe
Minden szavad új nappal kecsegteti sötét éjszakámat,
S a napfelkeltével felébreszt bennem sok-sok régi vágyat.

Az Égi Király első sugarai elvakítják szemem,
S égető forrósággal töltik el már-már haldokló szívem.

Megváltóként jöttél, büszke vagyok, hogy foghatom a kezed,
Boldog vagyok, hogy a Fellegek Ura együtt láthat Veled.
Engem, ki mély fájdalmamban is csak nevettem, átöleltél…
Napsugárral száll sóhajom; hogy örökké mellettem legyél!

Köszönöm Istennek, hogy elhozta számomra azt a napot,
Mely rádöbbentett, hogy örökre lelked rabszolgája vagyok…