Most

Most írok valami szépet... ez a tervem,
virágzó cseresznyefa, szép idő a kertben
szikrázó napfény vagy méla, ásatag romok
között búvó zöld gyík... száraz homok
és sár... olyan csúszós-latyakos, mint
mikor öcsém, ha kótyagos és hint
szivárvány elméjéből sziporkát és gint
kér újra tonikkal, és persze citromot, jeget
és fázós cudarmód a lélek, ha összebújni
készül magával... félek! Nem kellene fújni
még a riadót, messzehangzó trombitán?
vagy keresni kiadót, hogy szabad szobám
legyen a gócpont, hová mehetek... fél font
a hús mit a velencei zsidó kivágott volna
az élő testből (metszeni saktertől tanulta),
és a penge, bár hegye hasamnak mutat
a harakiri nem nyújt kiutat, mert nem visz
a csónak minket sehova, a múlt lebben
tova, és a jövő se képes... és kedden...
majd történik valami, mert a hétfő rossz nap!
Ha hatalmi szóval törik rád az ajtót koszhadt
csibészek, kik örömmel ütnek, de ölni félnek.
nikotinsárga körömmel adják a zöldikéket
körbe, tüdőre,hogy módosuljon a tudat,
de nem jut hat főre csak egy lakat
mi lezárja a vesztett csatákat,... szépet
akartam írni.. ez lett... vasárnap,
és holnap hétfő.... ami rossz nap,
de majd kedden visszahoznak,
ide, ebbe a tavasznak lenge időbe
és virágzó cseresznyefa fekszik kidőlve!