Olyan gömbölyű ma bennem minden;
az imák, szonettek, és népdalok,
hangtalan rezegnek - legfőbb kincsem,
fejemben egyik-másik felragyog.
Képeim futnak a képzelettel,
és álom-jelenetekké válnak,
zord-sötéten vagy napfény-jelekkel,
verseimbe írva elém állnak:
Hímzett virágok szélbe hajlanak,
sárga koszorú kerül az égre,
cserepemben kikel a hagymamag,
kivarrott fa lesz a világ éke.
Az írás ópium nekem, kábszer,
mint a frissen fejtett, fénylő mákszem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Grat!