Minden nap...

Minden nap ott ülsz előttem,
És tudom, másé a szíved!
Minden nap ott ülsz előttem,
És nevetsz, élsz, nélkülem,
Minden nap ugyanaz a kínzás áll előttem,
Minden nap a szívemmel kell küzdenem,
És minden győzelemmel csak többet veszítek.
Miért nem tudlak feledni végre?
Megpróbáltam úgy tenni, mintha nem ismernélek,
De mintha a szívembe írták volna neved,
Ép ésszel meg nem tehetem,
Hogy szerelmem örökre elfeledem!
Hát tovább járom utam az életben,
Rád örökké emlékezve, sose feledem,
Milyen volt, amikor megláttalak mással,
De ne sajnáld! Ez az élet rendje,
Egyszer mindennek vége,
Még a szerelemnek is vége lesz egyszer,
S a szenvedésem is véget ér egyszer.
Egyszer, valamikor, talán holnap, talán nem,
Talán sohase, talán nem, senki se tudhatja.
Ég veled.