Ülök a meleg szobámban nézem a zord tájat
Kandallóban ropog a fa, hasábok szikráznak.
Igazi zord december ez, a mikulások járnak.
Ablak mögül a gyermekek ki-ki kukucskálnak.
A sok gyerek bizony jó volt, Mikulás ezt tudja
Puttonyának édességtől dagad minden bugyra.
Ablak alatt állnak sorban a cipők és csizmák
Alkalomhoz illően, most egytől-egyig tiszták.
A csengettyű csilingel, jövök, látom, várnak
Örül a jó mikulás, a sok békés családnak
Kell szeretet, kell a béke és kell a jó szándék
Szeretetben az se számít, ha csekély az ajándék.
Bonyhád 1998. dec. 06.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?