Mikulás

Ülök a meleg szobámban nézem a zord tájat
Kandallóban ropog a fa, hasábok szikráznak.
Igazi zord december ez, a mikulások járnak.
Ablak mögül a gyermekek ki-ki kukucskálnak.

A sok gyerek bizony jó volt, Mikulás ezt tudja
Puttonyának édességtől dagad minden bugyra.
Ablak alatt állnak sorban a cipők és csizmák
Alkalomhoz illően, most egytől-egyig tiszták.

A csengettyű csilingel, jövök, látom, várnak
Örül a jó mikulás, a sok békés családnak
Kell szeretet, kell a béke és kell a jó szándék
Szeretetben az se számít, ha csekély az ajándék.


Bonyhád 1998. dec. 06.