Mese

Először remegek….
Aztán behunyom a szemem,
És magam elé képzelem,
Milyen boldog volt melletted az életem.

Mindig boldog voltam,
Nem is tudom mire vágytam,
De egy napon elrontottam,
Elhibáztam.

Becsaptalak téged,
De főleg magamat,
Meghazuttoltam
A saját szavamat.

Én tettem tönkre,
Nem te tehetsz róla
Miattam lett vége,
Nekem ütött az óra.

Lehetőséget kaptam,
Hogy megszerezzelek,
S te talán kedveltél is engem,
Én pedig szerethettelek.

Csak magamat kellett volna adnom,
De játszottam,
Megjátszottam magam,
Mert tetszeni akartam.

Sajnáltattam magam,
Mert nem beszélsz velem,
Pedig már tudom
Útáltad ha rossz a kedvem.

Te mindig vidám voltál,
Mindenen nevettél és mosolyogtál.
Én nem mertem,
Pedig az életet szeretted bennem.

S most már hiába,
Elveszítettelek,
Nincs esély már arra,
Hogy megszerezzelek.

Már nem tudom bebizonyítani,
Hogy tudnál szeretni,
Lejárt az időm,
A mesét be kell fejezni.

De valamit megértettem:
Ez csak egy mese volt,
Mégis valóságos,
De minden mese ………tanulságos.

2004.04.14.