Izgalommal fűtve
ma közelről néztem a világot,
s mint perverz kukkoló
feszengtem, nehogy valaki lásson.
De a világ ma is
szégyentelen bájjal terpeszkedett,
s kizsarolta tőlem
a mohóbbnál mohóbb tekintetet.
Szemeimmel faltam
sűrű szmogba csavart idomait,
miközben az utcák
gyűlő mocskát vágytam tapintani.
Egy kurvát a falba
préselve kényeztetett az este,
ahogy tébolyultan,
mindenhol a szerelmet kereste
s belefeledkezve
a bűnös gyönyörök perceibe
eresztette tovább
a fehér paripát ereiben.
Ma bujkálva lestem,
hogyan rothad el az emberrágta
kincs, de holnap már én
eszem magam féregként egy fába.