Kőszobor

Kőszobor vagyok, kőből van a szívem.
Az ártó fájdalmaktól tüskékkel védem.
Kőből van a hitem, meg sosem rendül,
De a bizalmam van, hogy elgyengül.

Kőszívemben egyetlen lány emléke,
Gyönyörű arca, kék szemének képe.
Kemény kő, de sajnos el tud törni,
Kéne valaki, aki helyettem is őrzi.

Kőből van, de fáj, úgy érzem égek,
Gyötrelem, de jelzi, hogy még élek.
A lány fájó hiányát így is érzem,
Hiába borítottam kőbe árva szívem,

Hiába ily erős, e lány megtörte,
Kínjaim ő hozta, s el is söpörte.
Tüskéim mind a földre hulltak,
Mikor a lány kezei felém nyúltak,

Rám nézett és szavam megrekedt,
S szívem kőpáncélja megrepedt.
Agyamban nem volt válasz, se kérdés,
Megszűnt minden, csak a lány, az érzés.