Nem bírom a semmit, kitaszít a nincs!
Üres minden, nem mozdul a kilincs.
A némaság üvölt a szobában,
Egyedül vagyok, félek a magányban!
Húsomat tépi, égeti egy vad tűz,
De hiába, ez bánatot nem űz!
Nem bírom a semmit, kitaszít a nincs!
Keresném, de elveszett a megígért kincs.
Sötét lelkek táncolnak égő máglyám körül,
Meg fogok halni! Szívem most kiderül!
Halál?! Értelme semmi, akkor minek meghalni?
Remélni, hátha megkeres valaki?!
Nem bírom a semmit, kitaszít a nincs!
Gúzsba köt egy rozsdás bilincs.
Forró vérem folyik végig mellettem,
Ne sajnáld! Mást nem tehettem.
Anyám könnyes szemmel rám tekint,
A halál hűvös szele magához int.
És visz magával sötét helyekre,
Ahol mindig vigyáznak a lelkemre.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Szia, Zsófi, Anna vagyok segít...
2025-07-01 00:04
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?