Kitaszítva!!

Nem bírom a semmit, kitaszít a nincs!
Üres minden, nem mozdul a kilincs.
A némaság üvölt a szobában,
Egyedül vagyok, félek a magányban!
Húsomat tépi, égeti egy vad tűz,
De hiába, ez bánatot nem űz!

Nem bírom a semmit, kitaszít a nincs!
Keresném, de elveszett a megígért kincs.
Sötét lelkek táncolnak égő máglyám körül,
Meg fogok halni! Szívem most kiderül!
Halál?! Értelme semmi, akkor minek meghalni?
Remélni, hátha megkeres valaki?!

Nem bírom a semmit, kitaszít a nincs!
Gúzsba köt egy rozsdás bilincs.
Forró vérem folyik végig mellettem,
Ne sajnáld! Mást nem tehettem.
Anyám könnyes szemmel rám tekint,
A halál hűvös szele magához int.
És visz magával sötét helyekre,
Ahol mindig vigyáznak a lelkemre.