Kihalt a világ,
nélküled mit sem ér.
Kezemben a kiszárad rózsalevél.
Rózsa, melyet egykor nekem adtál.
Ezzel szívembe melegséget hoztál.
Most fájdalom él és kihalt szenvedély!
Téli csönd és nyári remény.
Bennem éltél te s benned én.
Mára már csak a sárga emlékek maradtak
és az elmúlt nevetéseké.
Olyan, mint a hegy teteje.
Kopárrá vált minden és
megváltozott a lelkem.
Reszkető kezemmel csak némán írok.
Legördül néha-néha egy könnycsepp és írásom elmosódik.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?