Kalitka

Neked meleg otthon a négy fal,
Nekem bezárt, rácsos kalitka.
Bár vannak rajta tágas ajtók s ablakok,
Nem lelem a megfelelő kijáratot.

Neked tudásház az iskola,
Nekem nem más, mint egy kalitka.
Nagy belmagasság, falak, hosszú folyosók,
Kicsiny vagyok benne, csak egy álmodozó.

Kalitkába zártak a nagyok,
Mélyre rejtették el a kulcsot.
Szemeim elé helyzeték a lakatot,
Nem tudják, miattuk haldoklom oly nagyon.

Egyszer eljő az időm, érzem,
Szabadon szállok majd az égen,
Szárnya szegett madárként élem meg e kort,
Nem jutok ki, nem vagyok még égi vándor.

Reményem pislogó szikráit
Tenyerük közt őrzik barátim.
Talán sejtésük sincs arról, nem is lehet,
Ők azok, kik megmentik e röpképtelent.