A sok csalódás, hazugság
megfagyasztotta szívem,
rideg ketrecként zárta testembe.
Már nem bízom meg az emberekben
olyan könnyen, mint régen.
Amit a múltban elszenvedtem,
óvatossá, megfontolttá,
komolyabbá formált engem.
Jégkirálynőt csinált belőlem.
Mondhatom, igen jól sikerültem.
Már könnyebben meglátom azokat,
akik becsaphatnak, vagy felém
mímelt szimpátiát tanúsítanak
és folyton hazudoznak.
Nos, ezeket én most már hamar leépítem,
és csak nevetek a sok
meghökkent magyarázkodáson.
Eközben, magányos szívem
hangosan felkiált ketrecében,
remélve, hogy az a bizonyos Egy,
akit már megtalált és rég rá vár
meghallja hívó szavát és eljön,
hogy a jeget felolvassza.
Mert ha ez megtörténik,
tudni fogom, már nincs mitől tartanom.
Szívem, már tudja, csendben remél,
hogy tényleg Te vagy az
és nem tévedett ismét.
Veled talán megszűnhet
a már hosszú ideje tartó
Jégkirálynő létem.