Jégbörtön

Jégbörtönben remeg szívem
nem érintheti senkisem.
A bánat megkeserítette
óvatossá és félénké tette,
a vidámságot kiölte belőle
nincs már semmiben számára öröm.
Csak vár a hideg rácsok mögött
lassan megöli a magány
melyben egy ideje része van már.
Mégis, egy-egy fájdalmas
dobbanás után eléri
a remény kicsi sugárja,
hogy rá is vár még talán
a szenvedély és vágy
végtelen hulláma.
Talán, a szerelem majd
végre valahára rátalál,
erejétől a cellarács is megolvadna.
De ez csak ábránd,
korholja magát szomorúan.
Eddig is mindig csak
áltatást és sebeket kaptam.
Nem hiszem, hogy lenne
olyan személy, aki
a csalódásaimon felül emelkedve,
darabjaimat gyengéden,
szerelmével gyógyítva,
újra egésszé tehetné darabjaimat.
Marad hát a Jégbörtön egy
eldugott zárkájának rabja.