Holdfény

Nézz most a szemembe, ezüstös fényű Hold,
Hisz te voltál ki örömben, s a bajban átkarolt
Olvasd ki szememből szívemnek rejtekét
Add vissza nekem lelkemnek Kedvesét...
A Kedvest, kit nem ismer még arcáról a szív,
De azt kit a lélek szüntelen csak hív
Mondd hát el kit látsz jövőmben eljőni
Kit gondolt Ámor az életembe lőni?
Létezhet-e szív boldog szerelem nélkül, mondd
Létezhet-e, hogy a szem könnyet mindhiába ont
Hogy nem talál rám soha az igaz szerelem
Hiábavaló talán hogy szüntelen keresem?
Mert mit ér a szívnek minden dobbanása,
Ha nincsen lelkemnek jövőbeli társa?
Lehetek-e lovagomnak gyönyörű angyala,
Miként Shakespeare művében Rómeónak Júlia?
Találok-e valaha oly nagyszerű társat,
Aki mellett a világon már senki sem bánthat?
Meglelem-e őt, oh súgjátok meg csillagok
Elhozzák-e társam egy szép napon az angyalok?
Keresni a szerelmet mindhiába már,
Mert hiszem hogy valahol az én társam is vár,
S egy véletlen során, majd feleszmélünk rá
Hogy minket szánt egymásnak e hatalmas világ
Együtt kell lennünk és nem válhatunk el
De addig az élettől mondd mit várhatunk el?
Keserves magányt, míg eljő a nap
Hogy kezemet kezedbe temesse a pap?
Szomorú kínt, mely azért gyötör minket
Mert nem kaptuk meg még a ránk váró kincset
Haldokló szívünk egymásra vár most is
Ajkam tiédtől csókot kíván lopni
Forrón vágyom szerelmes szavadra
Mikor esküszöl hogy nem hagysz már magamra
Kínzó gyötrelem mit ez idő okoz,
Mit irántad a vágyam egyre csak fokoz
Jöjj hát és mondd, nézz szemembe Drágám
Mondd hogy az életben csak reám vártál
Mondd, hogy szeretsz, bárcsak hallanám
Ha attól jobb lenne, a nevem is tagadnám
De a név mit sem ér most, ha kell eldobom
Név nélkül leszek holtomig asszonyod
Súgd meg Holdam, mit rejt majd az éj
Ha a két szívet összeragasztja a fény
Mely megvilágítja egy naptól örökké az utunk
Amin együtt a mennyekbe jutunk?
Hol angyala lehetek szívem lovagjának
Hol véget vet az élet kettőnk magányának
Csak gyúlna már a fény, eljőne már a nap
Amikor Kedvesem, karomban tartalak
Tudnom kell érzed-e azt, amit most én
A világ túloldalán az éjnek rejtekén
Tudnom kell hiszed-e szerelmünk jövőjét
Mely munkával ellátja sorsunknak szövőjét
Nézz fel most a Holdra, gondolj hát reám
Érzed-e szívednek vad szerelmi dalát?
Értem szól e minden zendülése,
A csillagoknak fénylő rezdülése?
Kellek-e Neked, ahogyan Te nekem
Csókolnád-e számat, fognád-e a kezem?
Mondd hát sóhajod értem száll-e most is,
Szemedben ezért csillan meg a Hold is?
Leveszem szemem a szép csillagos égről,
Eszembejutsz egy dalról, vagy egyetlen képről
Behúzom függönyöm, becsukom az ablakot
Titkom a sötétben magamnak tarthatom
Megosztani Veled csak egy csókban lennék képes,
Álomra hajtom fejem, gyönyörű éjt Édes


Ihlette: William Shakespeare - Rómeó & Júlia