Holdfény -edited

Nézz most a szemembe, ezüstös fényű Hold,

Hisz te voltál ki örömben, s a bajban átkarolt

Olvasd ki szememből szívemnek rejtekét

Add vissza nekem lelkemnek Kedvesét...

A Kedvest, kit nem ismer még arcáról a szív,

De azt kit a lélek szüntelen csak hív

Mondd hát el kit látsz jövőmben eljőni

Kit gondolt Ámor az életembe lőni?

Létezhet-e szív boldog szerelem nélkül, mondd

Létezhet-e, hogy a szem könnyet mindhiába ont

Hogy nem talál rám soha az igaz szerelem

Hiábavaló talán hogy szüntelen keresem?

Mert mit ér a szívnek minden dobbanása,

Ha nincsen lelkemnek jövőbeli társa?

Lehetek-e lovagomnak gyönyörű angyala,

Miként Shakespeare művében Rómeónak Júlia?

Találok-e valaha oly nagyszerű társat,

Aki mellett a világon már senki sem bánthat?

Meglelem-e őt, oh súgjátok meg csillagok

Elhozzák-e társam egy szép napon az angyalok?

Keresni a szerelmet mindhiába már,

Mert hiszem hogy valahol az én társam is vár,

S egy véletlen során, majd feleszmélünk rá

Hogy minket szánt egymásnak e hatalmas világ

Együtt kell lennünk és nem válhatunk el

De addig az élettől mondd mit várhatunk el?

Keserves magányt, míg eljő a nap

Hogy kezemet kezedbe temesse a pap?

Szomorú kínt, mely azért gyötör minket

Mert nem kaptuk meg még a ránk váró kincset

Haldokló szívünk egymásra vár most is

Ajkam tiédtől csókot kíván lopni

Forrón vágyom szerelmes szavadra

Mikor esküszöl hogy nem hagysz már magamra

Kínzó gyötrelem mit ez idő okoz,

Mit irántad a vágyam egyre csak fokoz

Jöjj hát és mondd, nézz szemembe Drágám

Mondd hogy az életben csak reám vártál

Mondd, hogy szeretsz, bárcsak hallanám

Ha attól jobb lenne, a nevem is tagadnám

De a név mit sem ér most, ha kell eldobom

Név nélkül leszek holtomig asszonyod

Súgd meg Holdam, mit rejt majd az éj

Ha a két szívet összeragasztja a fény

Mely megvilágítja egy naptól örökké az utunk

Amin együtt a mennyekbe jutunk?

Hol angyala lehetek szívem lovagjának

Hol véget vet az élet kettőnk magányának

Csak gyúlna már a fény, eljőne már a nap

Amikor Kedvesem, karomban tartalak

Tudnom kell érzed-e azt, amit most én

A világ túloldalán az éjnek rejtekén

Tudnom kell hiszed-e szerelmünk jövőjét

Mely munkával ellátja sorsunknak szövőjét

Nézz fel most a Holdra, gondolj hát reám

Érzed-e szívednek vad szerelmi dalát?

Értem szól e minden zendülése,

A csillagoknak fénylő rezdülése?

Kellek-e Neked, ahogyan Te nekem

Csókolnád-e számat, fognád-e a kezem?

Mondd hát sóhajod értem száll-e most is,

Szemedben ezért csillan meg a Hold is?

Leveszem szemem a szép csillagos égről,

Eszembejutsz egy dalról, vagy egyetlen képről

Behúzom függönyöm, becsukom az ablakot

Titkom a sötétben magamnak tarthatom

Megosztani Veled csak egy csókban lennék képes,

Álomra hajtom fejem, gyönyörű éjt Édes


Ihlette: William Shakespeare - Rómeó & Júlia