Hiányzol...

Egy csütörtöki nap volt, teljesen átlagos. 
Suli után hazajöttem, nem voltam olyan, mint 
amilyen szoktam lenni, olyan bánatos.
Leültem tanulni, de csak te jártál a fejemben
Ültem, nézegettem a füzetem, de azt vártam,
hogy már végre este 6 legyen.
Az idő lassan telt, mint mindig amikor nem vagy itt
Kicsit feszült voltam, mert előző este összekaptunk picit.
Megéreztem talán, azt ami később mindent vitt.
Leültem hát gép elé, ahogy azt minden este szoktam...
Megnyitom a facebookom, látom egy olvasatlanom van.
Rosz érzés tört rám hirtelen, remegtem
és nem is láttam rendesen.
Megnyitom a levelet, látom a szerelmem írt.
Levelében üzent, hogy kidob, de ennél a szónál
el akadva a lelkem már többet nem bírt.
Szemem könnyesen, szívem összetörve, szám remegve
kérdezte, hogy: MIÉRT?
Hűséges voltam, és amikor kellett mindig számíthatott rám.
Ez lenne az élet?
Úgy látszik ami túl szép, az nem igaz és fáj.
Rossz nélküle nagyon, de megalázott, kinevetett és elhagyott.
Testem még él, de lelkem elfáradt már és megfagyott.