Hegyen

Fent a hegy tetején álltam,
Velem te is ott voltál.
Csak reád pillantottam,
S rögtön elvarázsoltál.

Kint a szabad ég alatt
Sejtelmes pillantásod,
Mosolyodtól a pillanat
Éltembe szerelmet hozott.

Lenéztem a végtelenbe,
Szép virág, zöld falevél,
Felnéztem az égre,
Szebb vagy mindennél.

Gyönyörű táj, végtelen erdők,
Kék az ég, felhő foszlányok,
Fénylő rétek, aranyló mezők,
Szebb vagy mint az angyalok.

Kint álltam a hegy peremén,
Vártam hogy szólaljál.
Mást nem is akartam én,
Még egyszer rám pillantsál.

Madarak repültek messze,
Bár szállni könnyű volna,
Szállnék a végtelenbe,
Te lennél csak, ki hiányozna,

Ki nélkül magányos volnék,
Kinek vágynám ölelését,
S bármit tehetnék,
Nélküled a nappal is sötét.