Hallottam s láttam

Hallottam kopogni a jéghideg esőt,
az ég könnyei peregtek az ablakon,
a föld felé nézett, győzött a fájdalom,
Elmúlt a béke s a harag csak nőtt.

Hallottam ahogy dörög hangosan,
reánk ordított haraggal:
- Nem törődtök a világgal!
Zúdultak a könnyek bánatosan.

Láttam, vad villám cikázott,
az ember üti a másik embert,
béke helyett vihart kelt,
A menny sem áldott, csak átkozott.

Láttam, ahogy a kékből szürke lett,
csak ordít, üvölt, lop az ember,
itt a jóhoz már csoda kell,
Nem találtam senkit, ki jót tett.

Láttam, ahogy a szél kidönti a fát,
zúdultak a könnyek a fellegekből,
az ember csak annyit szólt: - elég az esőből!
Nem leltem bölcs embert, csak marhát.