Göncölszekér

Álmodtam Rólad... Most bűnös vagyok?
Mert álmom oly gyönyörű volt Veled?
Hát tűnj el te Nap! Mert ha fényed felragyog,
Engem édes álmom újra elfeled.

Tűnjetek el fényes nappalok,
S ti álmaim jöjjetek velem,
Hogy mindazt, mit nappal titkolok,
Hozzátok el nekem minden éjjelen!

Ha álmomban látom kedves arcodat,
A csillagok hada velem táncra kél,
S bár lassan éled a néma öntudat,
Kacéran rám kacsint a Göncölszekér.

Még mosolyogtok cinkos csillagok,
S én szerelmemből lassan felébredek,
Hogy józan fogadjam a messzi holnapot,
Tudom: tiltott fa gyümölcse mérgezett.

Nem lehet többé csodákra várni
Bűnös az, így vágynom Rád nem szabad,
Eltitkolom hát, történjen bármi,
És érzem: lelkem nyög e súly alatt.

De majd egyszer egy más világban,
A dimenzió másik oldalán,
Hol a dolgok megfordulnak olykor,
És igazzá is válhatnak talán..

Ott majd akkor, - bár messze még az óra-
Mit várva-vártam tudom, sikerül,
Nem lesz többé szükség már a szóra
Ketten leszünk: Te és Én egyedül…