Félelem

Telihold fénye csillan a tó tükrében,
S a fáradt ősz talán ajándékot hoz kezében?
Nem, ez sem az én éjjelem,
Szétporladt, elszállt minden reményem.

Félek, nekem már csak ez maradt,
S nem lesz szebb a vérvörös alkonyat,
Félek, elmúlt az izgató pillanat,
Melyben féltő keze óvva simogat.

Félem az elmúló varázst,
Félem az újra találkozást,
S félek, nem érez majd mást,
Minthogy szép volt, de elmúlt már.

Furcsa érzés száll felém a széllel.
A szél elszállt, én nem tudok nyugodni mégsem.
Hirtelen megfordulok, s a semmit nézem,
Reméltem, Ő az, sajnos tévedtem.

Leülök a néma partra, s elrepít a gondolat,
A feltörő emlékek sűrűn áztatják arcomat.
Mondd, miért siratom még mindig múltamat,
Miért nem alszom, s álmodom álmomat?