Telihold fénye csillan a tó tükrében,
S a fáradt ősz talán ajándékot hoz kezében?
Nem, ez sem az én éjjelem,
Szétporladt, elszállt minden reményem.
Félek, nekem már csak ez maradt,
S nem lesz szebb a vérvörös alkonyat,
Félek, elmúlt az izgató pillanat,
Melyben féltő keze óvva simogat.
Félem az elmúló varázst,
Félem az újra találkozást,
S félek, nem érez majd mást,
Minthogy szép volt, de elmúlt már.
Furcsa érzés száll felém a széllel.
A szél elszállt, én nem tudok nyugodni mégsem.
Hirtelen megfordulok, s a semmit nézem,
Reméltem, Ő az, sajnos tévedtem.
Leülök a néma partra, s elrepít a gondolat,
A feltörő emlékek sűrűn áztatják arcomat.
Mondd, miért siratom még mindig múltamat,
Miért nem alszom, s álmodom álmomat?
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Hozzászólások