te páncélozott biztonságod mélyéről mosolyogsz
másra,kit jobban kegyelt a világtalan Fortuna
míg nekem legyek döglődnek ablakom belsején
a kezdődő tél halványlila hidegétől,...és nem,
nem szólnak sem üstdobok sem furulyák többé
se ütem,se szikrázó dallam nem feszít vitorlát,
de még a gályarabok is hánynak evezés helyett,
és nem vágtatnak frakkos lovasok lendületével
felém a mindennapok nyálasan forró csodái.
csak a fehérre meszelt falakon lógó sivár képek
fekete vonalai másznak csigaként és laposra nyűtt
lelkembe megzavaró ákombákomot húznak... és
hiába már a fohász,csukló hangom el sem ér.
üvöltenék,de az oly banális,hogy hajamnál fogva
rántsd fejem magadhoz!.... hisz te távolba veszőn
ballagsz,rojtos kendőd fakó folt már csak az ég
tengerén,lépteid porát a szél söpri,vadrózsák
lángoló szirmai villannak ki a kerítésrácsok mögül,
és keserű homokszemek csikordulnak fogaim alatt
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások