Fáj

Miért gondolnám meg magam?
Nem szeghetem adott szavam:
Amit egykor megígértem,
ott állva a hídpilléren!
Megfogadtam akkor éjjel
vérző szívvel, tiszta fejjel:
Téged örökre feledlek,
nem hívlak már kedvesemnek.
Hitem elhagy - vagy eldobom?
Nem lesz többé hű támaszom,
önnön lelkem tükörképe,
törött szívem menedéke
Magamnak tett esküm láncol-
tépett lelkem némán vádol .
Így kell lenni - bárhogy fájjon
el kell taposnom a lángom!
Szóra sem nyitom már a szám:
egy halk,halott sóhaj csupán:
ennyi szól a fájdalomról -
mikor kitéplek magamból...