egyedül vagyok
de nem vagyok magányos
bár az élet kegyetlenül ragályos
mert ott van a sok hazugság
a sors kegyetlen és néha átvág
sokszor nem is értem mi a tanulság
itt vagytok ti akik erőt adtok barátaim
meg a társam a rím
hisz szavaim egyszerűen írom nektek
s talán érthetően felelnek
sokszor elveszünk ebben a rengetegben
bár tudom sűrű ez az erdő
s mindig lesz akiben ott az ébredő erő
s a sűrűjéből kitalál
nem hagyja hogy vigye a sodrás
vigye az ár
tudjátok az élet egy nagy színház is
s néha más szerepeket játszunk
vagy van mikor a képzelet a barátunk
s elképzeljük hogy szállunk egy szebb jövő felé
de mekkora lehet az-az ár
amit kiszab az élet és tárja az ember elé?
a valóság az teljesen más
valakinek az számít ha dől a lé
hogy mi az érték nem értik
de van aki másként néz egy szebb világ felé