Ültünk a Sugó-parton, én hátradőltem, Te átöleltél…
Merengve néztem a nyugvó napot, elveszett idő és tér…
Az számított, hogy ott vagy, csak élveztem, hogy Veled lehetek…
Sóhajtottam boldogan, mert nem féltem, hogy elveszítelek…
Nem volt bennem semmi kétség, éreztem, tudtam jól;
Nem volt semmi, mi Téged tőlem elszakítson…
Csak Te voltál, és én, senki más, nem számított a világ,
Szívünk egyszerre dobbant, alig hittem, hogy ez valóság…
Titkon ültünk ott, csak mi ketten, de hisz szabad,
Nem létezett akkor erő, mely Tőled elválaszthatott volna…
Minden érzékemmel magamba szívtalak, s csak vártam,
Ott és akkor úgy éreztem, teljesülhet minden vágyam…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?