Emlékek

Az emlékeimben te élsz,
S velem együtt remélsz.
Reméled, hogy együtt leszünk örökké,
Akár a nap süssön, akár az ég dörögjék!

Emlékszem az ölelésekre,
Melyeknél nem ér többet semmi se!
A kézfogásokra,
Melyek örömteli emlékek lesznek öregkorunkra!

Emlékszem még sok veszekedésre,
Melyeknek mindig békülés lett a vége.
Voltak itt összetűzések,
De szálaink összefűződtek.

Jó s rossz emlék, ilyen nincs!
Minden veled töltőt időm kincs!
Azt hinném, hogy ez a vers tovább léptet elfeledtet,
De téged elfelejteni soha nem lehet...

Tudd, mindig minden porcikámmal szeretlek!