Emberek!

Tömegek hömpölyögnek,
városfalak rombadőlnek.
Mértéktelen a pusztítás,
mindenkit elragad a megtorlás.
Szellemként járjuk az utcát,
évek múlnak percek módján.

Életünket elpazaroljuk,
nem is értjük mi lett a sorsunk.
Hogy is történt, miként tettük,
honnan jöttünk, merre is megyünk.
Egyszer talán te is megérted,
mit akarok, miért is élek.

Földünket felemésztve,
TV előtt megöregedve,
Agymosás éjjel nappal,
Karosszékben tiszta aggyal...

Sírgödörben hever az igazság,
hallod a holtak jajjgatását,
ezernyi ember hiába fél,
félelemben nem beszél.

Előtted a kitaposott ösvény,
járatlan útra sose lépsz.
Félsz a sötétben, látod a véget,
múltbéli tettek kísértenek.

Háborúk ürügyekkel,
Szenved a sok-sok ártatlan ember,
Hazugságot elhiszed,
Egy igaz ügyért ontják ki véredet...