Feljöttem a bánat fátyla alól,
Megszabadultam lelkem, tépő láncától,
Eldobtam a tőrt, mi szívembe hasított,
Eltemettem az emlékeid mi a bánatba taszított.
Elrejtettem szívem mélyébe sebeit,
Szétmorzsoltam kínzó könnyeit,
Elfeledtem lehetetlen álmaim,
S bolond, kínzató vágyaim.
Elengedtem a szélben rózsám szirmait,
S elvitte magával szívem titkait.
Elsodorta a szél minden fájdalmát,
S most élem életem első boldog hajnalát.
(2007.03.12.)
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?