Lehunyom szemem, ő áll előttem,
üvöltök a magányos csöndben,
fülemben visszhangzik minden szava,
minden, mit kacsintva rejt az éjszaka.
Szavak, s tettek, két világ,
kifelé gyűlöl, befelé imád,
Ezt a kettősséget meg nem érthetem,
talán mert nem is kell értenem...
Rég elvesztettem józan eszem,
mert úgy érzem, helyesen teszem,
s talán mindez csak egy álom.
S az ébredés lesz a halálom?
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások