Szép az élet, de néha fáj,
Sírtam, mert elhagytál.
Tűzön, vízen keresztül harcoltam érted,
De hiába, mert ez a végzet.
Éjjel sokat gondolkoztam, s magamat okoltam,
Másnap csak sírtam és vértócsában úsztam.
Vértócsában úsztam, haldoklott a testem,
A lelkem félig örült, félig rettegett.
Örült, mert több bántás nem érhette,
Rettegett, mert szeretteit elveszíthette.
Vértócsában úsztam, megölt a fájdalom,
Halkan suttogom, egy név van a falamon.
Ez a név a tied, vérrel van felírva,
Búcsúzom, szeretlek, még ez van odaírva.