Elbocsátó, szép üzenet

Szép lett az élet, mióta szabad vagyok,
Megszabadultam attól, ki börtönben tartott.
Megszabadultam attól, ki mindig csak bántott,
Siratom az éveket, amivel csak ártott.
Az ellopott éveket vissza nem kapom,
Ezt a szívemben örökké gyászolom.
A legszebb éveket, mikor élhettem volna,
De melletted bezárva voltam csak holtan.
Holtan voltam, és most gyűlöllek érte téged,
Az élet visszaadja, megbosszulja vétked.
Szeretetet, boldogságot nálad sosem leltem,
Tőled semmit sem kaptam, csak a mocskodat nyeltem.
Féltem attól, hogy csak még jobban bántasz,
Harcolni nem bírtam, kínoz és fáraszt.
Te soha semmit nem tettél értem,
Lázadni nem mertem, mindig csak féltem.
Féltem tőled, mert te folyton csak mardostál,
Évekig engem lelki terrorban tartottál.
Lelki terrorban mi megannyi fájdalmat szült,
Szememben a könnycsepp minden nap ott ült.
Minden régmúlt könnycsepp megbosszulja magát,
Százszor sújtja még ezzel okozóját.
Bíztam benned, s te legféltettebb titkomat,
Egy versben te mindenkinek elmondtad.
Nálam jobbat nem találsz, garantálom neked,
Olyat, aki rendben tartja nyomorult életed.
Romlott világodban maradjál meg magad,
Tisztességes nő veled soha meg nem marad.
Te pedig légy átkozott, bűnhődjél meg nagyon,
Érjen sok kín, szenvedés eztán minden napon.
S te még mindig azt hiszed, akarlak téged?
Egyre rosszabb vagy, hova süllyedtél, nézd meg!
Köszönöm Istenem, hogy elvetted e terhet,
Megtalálom végre, ki megérdemelhet.
Én most már jól vagyok, szabadon szárnyalok végre,
Esélyem van újra egy szebb, egy boldogabb létre.
Veled többet foglalkozni én már nem fogok,
E sorokkal lezárok mindent, mi veled kapcsolatos.