Éjjeli naplótöredékek

Péntek este

Áll a világ ma éjszaka
Ugyanúgy, mint minden éjjel.
Az aszfalton a fény zsarátja:
Ezer parázs gurul széjjel.

Néma a város, feszül a csend.
Sárgán villog a fényrendőr
& az út is némán feszeng
Talpam alatt. A szeretőm,

A rongy éjszaka, mint mindig,
Most is hű az álmatlanhoz.
Kérésére a fa rámbólint
& dallam csapja ágát falhoz.


Szombat este

Fáradt, nyúzott, hallgatag
Bennem ma a vágy.
A dunna ölel lagymatag
De kivetni készül már az ágy.


Vasárnap este

Olajfestmény ma az ég:
Felhős, fényes, sötétlő.
Agresszív, apró cseppenként még
Benne feszül az eső.


Hétfő este

Nehéz, selymes, borízű volt
Az estének illata.
Hamar ezer darabra folyt
És viharként vonult tova.


Kedd este

Csak egy klisészerű mozdulat,
Egy elcsépelt, örök vallomás.
Csók.
Egy közhely, egy ismert villanás
& nyelved a számban nyomot hagy.



Szerda este

Tegnap szádra gondoltam,
Arra, mid hiányzik még.
Kellesz. Sajnálom. Kimondtam.

Tegnap szükségem volt rád.
Egek, milyen messze vagy!
Kellesz. Ópium! Vadvirág.


Csütörtök este

Ma sem alszom. Kérges az ágy.
Hideg a párnám. Szenvedek.
Emlékeimben kereslek,
Mintha attól visszajönnél.
Ezer-ezer síkos könny-él
Hasítja fel arcomat.
Rövid minden gondolat,
Mert mind csak egyről szól.
De ezt Te is tudod jól.