Függővé tesz csókod íze,
Kábít ezernyi gondolat,
Mámorban fürdő kék egére
Csillag festi arcodat.
Holdvilágtól nyugvó tájon
Szemem lassan széttekint,
Látni hívlak mindenáron
A messzeségben, odakint.
Gondolatom finom kezét
A tiédbe kulcsolja lassan,
Égő vágyunk forró tüzét
Élesszem vagy elaltassam?
Pislákoló fürge lángok
Perzselik testem egyre,
S tudom, semmit se bánok,
Ahogy a nap megy le.
Kósza lényem csapongó,
Megpihenne mégis veled,
Mert az öröm maradandó,
Ha lehetek a másik feled.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások
Az első versszak függő-kábít-mámor vonala annyira következetes és érzékletes, hogy feledteti a kék ég és a csillag egyidejű jelenlétét, amivel egyébként sincs semmi bajom, mert egy kedves kép, és ebben a formában nem is giccses. A "csillag festi arcodat" pedig határozottan szép gondolat! Ugyanígy a "gondolatom finom keze" is meggyőzött arról, hogy érdemes verselgetned!