Ha volnál most, kései órán,
s én nem volnék, csak faldarab,
őriznélek. Rengés, se orkán
nem volna nálam szabadabb.
Dühöngök én magányos órán,
s repesek, mikor jár szavad,
de őrzöm mindig csendek ajkán
hajad lebbenését, magad.
Ha itt volnál, lennél a végzet,
vagy csöndes szavú pusztulás,
ha itt volnál, tán lenne élet.
– Hogy most mi van? Csak dobbanás.
Csak dobbanás van, gyönge fényű,
s e dobbanásban tartalak.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Tetszik :)