Ha volnál most, kései órán,
s én nem volnék, csak faldarab,
őriznélek. Rengés, se orkán
nem volna nálam szabadabb.
Dühöngök én magányos órán,
s repesek, mikor jár szavad,
de őrzöm mindig csendek ajkán
hajad lebbenését, magad.
Ha itt volnál, lennél a végzet,
vagy csöndes szavú pusztulás,
ha itt volnál, tán lenne élet.
– Hogy most mi van? Csak dobbanás.
Csak dobbanás van, gyönge fényű,
s e dobbanásban tartalak.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások
Tetszik :)