Villamosok kattognak, s elnémulnak lassan
De szenvedély nem tűnt el kerekeik alatt.
Nagyszakállal, őszen, remegő kezekkel
Napok s holdak millióit festem,
Pirkadattól pirkadatig vívom a magam harcát,
De közben nem tudom, gondolsz majd rám.
S ha kinyitja hűs ablakod az a szelíd este
Hangjaim apró rózsaszirmait elküldhetem
S nézed ahogy a sárguló őszben elalél,
Könnycseppjeid mellé egy mosolyt kér.
Erkélyed alatt ők zizegnek helyettem
S egy pillanatra ott voltam, s leszek,
Rácsaim mögül majd égre lehelek,
S felhőkből szerelmet rajzolok neked.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-02-06
|
Egyéb
Szomjas az éj, mint torkos vadak,<br />
patakhoz járulva megrontanak.<br />
Mély, puha árnyék,...
2025-01-30
|
Horror
Horror sci-fi elemekkel.Sokan írtak már előttem nanorobotokról de tudtommal idáig még senki...
2025-01-27
|
Novella
Lia nem éppen a legrátermettebb katona ám amikor hazájának szüksége lesz rá nem hagyja cserben...
2025-01-24
|
Novella
Romantikus Bl történet, ami Valentin napra íródott egy éve. 18+ nincs benne. <br />
2025-01-23
|
Novella
És íme egy olyan történet amiről elsőre azt hittem,<br />
( mint általában mindenről ami a...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások