Egy pillanatra ott voltam

Villamosok kattognak, s elnémulnak lassan
De szenvedély nem tűnt el kerekeik alatt.
Nagyszakállal, őszen, remegő kezekkel
Napok s holdak millióit festem,
Pirkadattól pirkadatig vívom a magam harcát,
De közben nem tudom, gondolsz majd rám.
S ha kinyitja hűs ablakod az a szelíd este
Hangjaim apró rózsaszirmait elküldhetem
S nézed ahogy a sárguló őszben elalél,
Könnycseppjeid mellé egy mosolyt kér.
Erkélyed alatt ők zizegnek helyettem
S egy pillanatra ott voltam, s leszek,
Rácsaim mögül majd égre lehelek,
S felhőkből szerelmet rajzolok neked.