Villamosok kattognak, s elnémulnak lassan
De szenvedély nem tűnt el kerekeik alatt.
Nagyszakállal, őszen, remegő kezekkel
Napok s holdak millióit festem,
Pirkadattól pirkadatig vívom a magam harcát,
De közben nem tudom, gondolsz majd rám.
S ha kinyitja hűs ablakod az a szelíd este
Hangjaim apró rózsaszirmait elküldhetem
S nézed ahogy a sárguló őszben elalél,
Könnycseppjeid mellé egy mosolyt kér.
Erkélyed alatt ők zizegnek helyettem
S egy pillanatra ott voltam, s leszek,
Rácsaim mögül majd égre lehelek,
S felhőkből szerelmet rajzolok neked.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
2025-06-29
|
Novella
Smith sztárügyvéd egy szexualis ragadozó védelmét látja el.Az ügy egyértelműnek tűnik de a...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások