Egy összetört emlék

Miért fáj, ha megpillantalak,
A szívem gyorsan ver-e perc alatt.
Még mindig remeg a kezem és a hangom,
Sajnos most is szeretlek, nem tagadhatom.

Tudom, hogy te is szeretsz még,
Nekem már a pillantásod is elég.
Míly kegyetlenek az ősök,
Nem leszünk így már hősök.

Vérünk hiába pezsdül oly forrón,
Mégis szeretni foglak titkon.
Hiába is vérzik szerelmes szívem,
Ha nem lehetséges-e szerelem.

Titkon mindig szeretni foglak,
Bár tudom soha nem láthatlak.
Szívemben őrzöm emléked,
S mindent, ami tévedett.

Hisz tévedés a mi vesztő utunk,
Már végleg kétfelé szakadtunk.
De tudom, hogy valahol találkozunk,
Szerelmünkre mindíg visszagondolunk.

Bár kívülről látva nevetek,
Belül mégis könnyezek.
Remélem még gondolsz rám,
Egy csendes nyári éjszakán.

S, ha majd egy csendes este,
Csendben ülsz elmerengve,
S egyedül a távolba merengve,
Gondolj arra, ki még mindíg szeretne.