Égszakadás

Most mesélek egy történetet, ami megtörtént ne aggódj,
Lehet, hogy magadra ismersz, hiszen rólad szól.
Láttál már sírni, láttál megtörve,
Azt gondolod, mindent tudsz rólam, nagyon tévedsz.
Kint hagytál egyedül, rám dobtál mindent,
A ruháim eláztak útközben, nem adtad oda a bőröndömet...
Tovább sétálok az úttest mentén,
Hiába stoppolok, eltűnik minden esély.
A felhők egyre csak gyűlnek, nem bírnak magukkal,
Ebben a pillanatban megint elkap az eső, jó ez a nap...
Leborulok az úttestre és az ég felé kiáltok,
Hol van Isten aki megment, vagy hiába imádkozom?
Ahogy a tenyerem földet ér, szinte beleremeg,
Minden fájdalmam, minden sérülésem ide vezetett.
Könnyeim már nincsenek, helyette vannak az esőcseppek,
Azt hiszem most leszek erősebb, most lesz jobb a szívem.
A hangod már nem simogatja a lelkemet,
Nem zavarják többé éles füleimet.
Hiába kísértesz már nem érint engem, 
Hiába édesgetsz magadhoz, már nem érdekelsz többet!
Egyszerűen elfordulok tőled, még ha meg is ütsz, 
Hidd el, ha ezt megteszed, ez lesz a legnagyobb bűn!