Távolban egy fekete tivornya éjféli fényben feldereng.
Sóhajok hídján ücsörög a néma, gyönyörű szörny
s mereng.
Verseket sóhajt,
mert baszni óhajt
Ő, a gyáva, (írott)szóban bátor szerzetes.
A mű csak képletes,
tudása enyésző láng,
tanítani jött, látod világ?
Üvölt benne a düh, mert nem.
Csak a lyuk szája tátva
A csodaszép, rímtelen sorok
bére
egy orgazmusnyi öröm
Torok, konok, morog…sok –og…(van)
A test elfogy ott.
Hajnali sort messzázs
parasztosan,
rövid szöveges üzenet az éteren át,
egy másik lelkivilág
kapja.
Ajándék egy nedves,
költői dugás után.
Eszembe jutott a lány…
Tűz és víz vagyunk mi.
Vagymi.
Egy idézet, egy üzenet.
Vicc a vécében,
(Legyen rím!)
s nevet.
(El)vesződő zsenikém, ezt neked.
Hogy:
és
a középső ujj, mily kecses…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások
Nagyon jó!
Vagymi"
Úgy vagyok az írásaiddal, hogy nem lehet semmit hozzáfűzni: olyan jól úgysem tudnám megírni, a szavaidat meg ismételni mire jó? "Legjobban tetszett benne:..." és idézzem az egész verset?