Bűn

Csak arra vágyom, hogy átölelj,
Imádj, s mondd:
Többé nem hagylak el,
Hiányzol...

Hogy veled legyek, én akár ölnék...
Sőt, ölök!
Mert legyen a szerelem bármilyen örök,
Én nem tudok várni!
Nem akarom tovább a fiatalság sírját ásni...

Oly gyorsan peregnek életünk napjai
Hát lépj!
Fonj át karjaiddal, s kérd, hogy
Legyek a Tiéd

Mert arra vágyom, hogy átölelj,
Imádj, s mondd:
Többé nem hagylak el,
Hiányzol...

Ó mondd, miért nem jössz már? Tudod, hogy
Várlak
S tudom, az út hosszú, de még meddig
Várjak?...
...Hát jössz végre már? Én tárt karokkal
Várlak!
Átölellek, és teljesülhetnek a régi
Vágyak...
Megtettem már mindent, s tudom, hogy rám
Várnak
Elkövettem a bűnt, most rácsok mögé
Zárnak

Arra vágytam, hogy átölelj, s most
Imádkozz
Hogy örökké együtt lehessünk ezen a
Világon