Búcsúlevél

Megfagyó álmok furcsa illatában,
Hangtalan lépések dobbanásában,
Kihalt érzések tapintásában,
Fekete halál örök hívásában,
A semmi különös vonzásában,
Egy fájdalmas szerelem csalódásában
Létezhetek-e egy látomásban?

Az átírt sorok elhalnak lassan,
Ott vagyok fenn, nagyon magasan.
Egy vers jelent mindent ...
Mindegy, hogy kint vagy bent,
De egyszer úgyis meghalok idelent.
Titokzatos a fiatal-halál,
A kiút, ha egyszer megtalál.
Akkor végre nem hallom a hangokat,
Csak csilingelő, halk harangokat.
Megtudhatok mindent, amiről álmodok,
S megkaphatok mindent, amire csak vágyhatok.
Jó lesz nekem ott fenn,
Jobb, mint itt lenn.
Mert nincs hazug, álszent élet,
Nem kell soha remélned,
Nem fog senki megbántani,
S soha nem fog megalázni.
Egyszerű lesz minden,
Értéktelen földi kincsem,
Csak én számítok igazán
Majd a halál oltárán.

Az örökkévalóságig síneken barangolok,
Azt hiszem, hiányozni fogtok.