Boszorkányok éjjele

Eljött a nap végre,
Nézz csak a fekete égre,
Itt a boszorkányok éjszakája,
Mindenki közülünk ezt várta.
De te még nem tudod mi ez,
Hogyan kerülj a lelkedhez.

Majd mi megtanítunk, gyere,
Légy te is a mágia mestere,
Gyere, gyere, hisz eljött az éj,
Te buta, az éjszakától ne félj,
Mitől félsz, kedvesem?
Szerinted én hogy kezdtem?

Gyere, kacagj gonoszul,
Nem tűnik fel: dolgozol!
A te munkád a mágia,
Nincs, mi neked ártana.
Hozd az üstöt, siess már!
Mindenki csak erre vár!

Így van, jól van, ügyes vagy,
Ajkad rossz szót el nem hagy,
Ez most a te pillanatod,
Eljött hát a nagy napod,
A mágia lelked magához rántja,
Nézd, hogy lobog a gyertya lángja!

Kántálj átkot, varázsigét,
Mindenki fogja mindenki kezét,
Csak így teljes a szentséges kör,
Ha nem jó az átok, a gonosz kitör,
Figyelj hát és élj át mindent,
Bájitalt inkább majd más cseppent.

Azért, mert kockázatos,
De nem félő szám a hatos,
Bolond vagy, ha azt hiszed,
A mágia nem a gonosznak fizet!
Ezt, kincsem, magadért csinálod,
Csakis magad miatt használod.