Csendben,
A holdfénybenben ül egy lány.
Hosszú haját lengeti a szél..
S egy fuvallattal egy lélek visszatér.
Ezt érzi a tünde, s így kiált:
Szerelmem!
Miért hagytál el ily korán?
Szerettelek, szerettél..
Mégis elmentél..
Elhagytál.
S érzem, itt bolyongsz most,
Mint falevél az ősi erdőben.
De ne emészd magad...
Hisz megbocsátok.
Megbocsátok, ha megbánod bűnödet.
Én tudom..már bánod.
A lány egy utolsó, gyémánt könnycseppet ejt,
S visszamegy az erdőbe, tünde népéhez.
Nem is tudja tán,
A szerelme a túlvilágon vár reá.
Vár..az örökkévalóságig.
S nem felejti el,
Megbocsátotta bűnét, nyugalomra lel.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?