Meghalt egy éjjel
A már nem várt kéjjel
Egy reménykedő szív,
Mely küzdött a jéggel.
Küzdött a jéggel,
S már megint nem dobog,
Megint nem dobog,
Mert érzi:nem lehet boldog.
Mint fekete árnyak,
Suhannak a vágyak,
Egy illat, egy érzés,
De mindig ott van a kérdés:
Tudsz-e még szeretni,
Bizalmat érezni,
Egy kihűlt szív vágya
Egy embert szeretni.
Egy fellobbanó láng,
Mely még pislákol,
De ott van egy bilincs,
Mely mindig leláncol.
Húz le a mélybe
A hatalmas üresség
Egy helyre,
Hol sosincs békesség..
Engedj el bilincs!
Még élni akarok,
Bár esély most nincs,
Még talpra állhatok!
Vágyaim még vannak,
S bár az árnyak is élnek,
Tudom, hogy egyszer
Még újra szól az ének.
De míg az ének hallgat,
s nincs ki meghallgat,
Folytatódik e ördögi kör,
Míg minden szépet meg nem öl...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...